Az igények növekedésével a Hűtőipari Vállalat nagyfokú fejlesztésekbe kezdett. Ly hűtőházakat, gyártósorokat alakítottak ki, főként vidéken. 1963-ban a hét gyáregységből álló konglomerátumot összevonták. Ekkor alapították meg a Hűtőipari Országos Vállalatot, melynek központja a Gerbeaud.­házban volt. A Vállalat a meglévőkön kívül további 12-13000 tonnás kapacitású hűtőházat létesített az 1960-1970-es években, utolsóként a zalaegerszegi gyárat adták át. 1971-ben már 75 ezer tonnára növelték hűtőterüket, 1970-ben önálló exportjogot is kaptak, tekintettel termékeik kiváló minőségére. A gyárak túlteljesítették, s a Hűtőipari Vállalat minden évben elnyerte a kiválló vállalat elismerő címet. A vásárlók körében a gyorsfagyasztott eszkimós termékek népszerűek voltak. A termékkínálat és a választék növekedett. A gyorsfagyasztott levelestésztától a többszörös termékdíjas bélszínrolóig sok termék közül válogathattak a fogyasztok. A központi labor a termékfejlesztési osztály, valamint a technológiai mérnökök mindent megtettek a minőségi előrelépés érdekében, bár lehetőségeik a szocialista rendszer keretein belül korlátozódtak. Nemzetközi kapcsolatai kiválóak voltak, a svédországi FINDUS, majd Foodimpex céggel az 1950-es évektől kezdve együttműködtek, ami az exporttermelés növelését és további technológiai fejlesztéseket jelentett.

A következő névváltoztatásra 1979-ben került sor, amikor a vállalatot Magyar Hűtőipari Vállalatra keresztelték. 1988-ban megszűnt a korábbi struktúra, a vidéki hűtőipari gyárak önállósodtak. A budapesti vállalat neve ekkor Mirelite hűtőipari Vállalat lett. A privatizáció óta a vállalatok és gyárak többször tulajdont váltottak, a MIRELITE márkanév és termékek azonban ma is tovább élnek az albertirsai MIRELITE MIRSA Zrt.-nek köszönhetően.